Reggel korán keltünk, hogy elkerüljük a petárdásokat, mert ma már nem lesz nyugodalmunk. Lementünk a tóhoz, mert gazdi szerint én kerülöm a régi helyeket és a régi haverokat. Nem tudom minek erőlteti, ha látja, hogy nem akarok arra menni?
Azért nagyon szép volt, halovány ködlepel vonta be a tájat. Fel is teszek ide pár képet, ha jobban megnézed őket, az egyiken engem is megtalálhatsz. Miután felengedett a jég, a vadkacsák is visszatértek a tóra, de sajna nem tudtam megkergetni őket, mert a vizen úszkáltak. Egy hattyút is láttunk, ami nagy szó, mivel pár éve az egyik szülőmadár kivételével egy egész hattyúcsalád kipusztult a tavon és azóta csak nagy ritkán látni rajta ilyen nagy fehér madarat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése